I. Kedd délután a Le Bistroban, egy Beverly Hills-i étteremben

BEVERLY HILLS, 1972 – Groucho Marx kék farmert, Hush Puppies-t, nyakánál gombos barna sportinget, ősi tweed sportkabátot, sapkát, valamint borsos-sós kabátot viselt. Belenézett a Le Bistro homályába, ismerős arcokat keresve, miközben egy fiatal hölgy mutatkozott be nekem. – A nevem Erin Fleming. Marx úr titkára vagyok.'

– Valószínű történet – mondta Groucho. Felvezetett a lépcsőn a második emeletre. 'Mindig a második emeleten eszek itt' - mondta. „Közelebb van a férfiszobához. Nemes nem a kedvenc magazinom, tudod. Az interjúk tényleg gyilkosság. Folyamatosan kérdéseket tesznek fel. Engem nemi erőszak vádjával nevelhetnek fel. Nem bánom a csatabárdot, ha igazat mond... nemi erőszak vádat emelnél rám? Megpróbálnád? Megköszönném. Ugye nem foglalkozol fogászati ​​munkával? Fogorvoshoz kell mennem, mielőtt Franciaországba megyek.'

A nap fényesen sütött a felső szobába, amely kevésbé volt zsúfolt, mint a divatos lent. Volt egy párizsi motívum sárgarézből és tükrökből és plüssbarna fényűzésből. Az asztalokon többnyire hölgyek foglaltak helyet, kettesben, hármasban és négyesben.

– Ezt nézd, jó? Groucho mondta. 'Szélesek a tartásdíjak. Undorító a pénz, amit valószínűleg költenek.'

Egy fali asztalnál ültünk a bárral szemben.

'Ezen a helyen van a világ legfinomabb sajttortája' - jelentette be Groucho. 'Higgye el, már mindenhol ettem sajttortát, és ez a legjobb sajttorta, amit ettem. Ismeri itt Miss Fleminget? Színésznő. Elkészítette Shaw-t. Még Shakespeare-t is elkészítette, az újban van Woody Allen film. Azt mondják, Allen kapott valamit a Marx testvérektől. Nem kapott semmit. Talán húsz évvel ezelőtt ihletet kapott. Ma ő egy eredeti. A legjobb, a legviccesebb. Pincér?'

A pincér közeledett.

– Hogyan értékelné a sajttorta helyzetét? – kérdezte Groucho.

– Nagyon szép, uram – mondta a pincér.

'Ne váltson témát. És hozzon pumpernikkelt, sok pumpernikkelt akarok. Nem pirított. Ezen a helyen van a legnagyobb pumpernickel. És sajttorta. Ez a kép R besorolású, amelyen van, az Allen kép. Szerintem nagyon koszos. . Még az is lehet, hogy koszos. De ez csak nekem van. Igazán prűd vagyok. Nem szeretem a piszkos vígjátékokat. Megmutatta a forgatókönyv egy részét, és elborzadtam, amikor elolvastam. Ő csinál benne dolgokat. Soha nem tudtam rávenni, hogy ezt tegye a saját otthonomban.'

'Rosszkedv!' – mondta Erin.

'Tehát, ahogy már mondtam, a cannes-i filmfesztiválra megyek. Megtisztel majd a francia kormány, cannes-i embert csinálnak belőlem. Egy ideig azt hittem, törölték. Reméltem.'

– Grouch, tudod, hogy az egész fesztivált körülötted tervezték – mondta Erin.

'Nem, a világ minden tájáról vetítenek filmeket' - mondta Groucho. 'Ez egy nemzetközi esemény'

– De te vagy a nagy, bébi.

– Egy csésze lencseleves és a steak tarter – mondta Groucho a pincérnek.

Nagyon jó, uram. A steak tatár.'

'Igaz, a steak tarter. És három sajttorta. A Lundy's, New Yorkban, a sajttortáról beszéltek. Ha ma nincs itt, megölöm magam. Ha megharapsz egy falatot, én' Megöllek. Egy darab sajttorta száz dollárba kerül. Amit tényleg tennünk kellene, az az, hogy most rendeljük meg.'

– Becsomagolom az enyémet, és ma este eheted vacsorára – mondta Erin.

'Ezt jobban megéri hazavinni, mint ezen a helyen bármilyen széleset érdemes hazavinni. Ez a címlapon lesz Nemes ? borítóján voltam Harpernél egyszer, egyedül. És én voltam a borítóján Newsweek . borítóján voltam Idő kétszer – egyszer egyedül, egyszer pedig a testvéreimmel. Istenem, hideg van itt? Chilit kellett volna rendelnem.'

– Hozom a kabátodat és a sapkádat, drágám – mondta Erin. Elhozta őket a ruhatárból, Groucho pedig felkelt, felvette a kabátját és az ír tweed sapkáját. Aztán visszaült az asztalhoz.

'Először Iowába megyek' - mondta. 'Az Iowai Egyetem megtisztel. Aztán a Carnegie Hallt csinálom. Évek óta először járok New Yorkban. Aztán vitorlázok Franciaországba. Visszatérve Washingtonban, Phillyben, Bostonban, valószínűleg Chicagóban akarok játszani. Örülök, hogy a kritikus már nincs ott, az a Claudia Cassidy. Ő volt a leggonoszabb, kivéve Percy Hammondot . Azt hiszem, ez az asztal elítélt. Hol van a steak tarterem? Ide tettek minket, és a saját forrásainkra hagytak minket. Foglaljon le három rendelés sajttortát.'

Erin felkelt, hogy lefoglaljon nekünk három rendelés sajttortát.

'Percy Hammond értékelt minket a chicagói Majestic Theatre-ben' - mondta Groucho. 'Azt mondta, hogy a Marx testvérek és több rokona körülbelül egy órán keresztül szaladgált a színpadon, miért nem értette meg soha. Ez volt az egyik jó kritikája. Később New Yorkba jött, és a Herald Tribune . Italproblémái voltak. Egyszer írtam neki az egyik véleményét. Áttekintette Evelyn Thaw-t...Harry Thaw feleségét? Stanford White-ot lőtt. Soha nem hallottál róla, az isten szerelmére? Lelőtte Stanford White-ot! Ez a baj azzal, ha egy gyerek interjút készít. Aztán jött a háború.'

– Milyen háború, drágám? – kérdezte Erin, és visszatért az asztalhoz.

'Másodszor. Találkozójuk volt a Trib , hat-nyolc nagy factotum. Ring Lardner akkoriban ott dolgozott. A szerkesztő azt javasolta, hogy küldjék Percy Hammondot Európába, hogy tudósítson a háborúról. Az Isten szerelmére! Lardner azt mondja, Ezt nem teheted! Feltéve, hogy ez nem tetszik neki?”

Groucho megengedett magának egy mosolyt.

– A Carnegie Hall színpadán fogok dolgozni – mondta. 'Beszélj, énekelj néhány dalt, amire már senki sem emlékszik... Fagy van itt!' Maga köré csavarta a kabátját 'Minden, amim van, lefagyott... nem lesz forgatókönyvem, csak néhány megjegyzés, hogy emlékeztessem magam, miről szeretnék beszélni. Tízezer dollárt fizetnek az éjszakáért munka.Nem rossz.Nyolcvanegy éves vagyok és büszke vagyok rá.Általában fordítva,az emberek hazudnak a korukról.

'Még élek, még működök... intellektuálisan... az agyam még mindig működik, vagyis. Elolvastam azt a darabot Nemes Teddy Kennedyről. Komolyan gondolja, hogy nem indul az elnöki posztért? Azt írta, hogy megüti az üveget. Van pár testvérem, akik meghaltak – nem vagyok részeg.

'Gummo és Zeppo a Springsben élnek, ahol bőséges a golf és a tenisz. Nem nagyon megyek le, de hiányoznak. Mindig bejönnek, amikor túl meleg az idő. Azt hiszem, mi voltunk az egyetlen csoport, amely soha nem harcolt . Naponta négyszer, élesben, fáradtan, a közönséggel harcolva, soha nem veszekedtünk... Remek idő volt, az algonquin tömeg ideje volt.'

– Elmesélhetnéd azt Wolcottról – mondta Erin.

– Elmesélhetnéd Wolcottról – mondta Groucho. 'Úgy tűnik, olyan jól emlékszel rá. Szeretném elmondani azt a Benchley-ről. Ez az Allah kertjében volt. Egy este mind ittak. Egy este! Ha! És... megnézed azt a steak tartert? '

Elismeréssel, sőt kéjjel vizsgálta.

'Tehát Benchley fog egy matracot, felvágja, kiveszi a tollakat, és Charlie Butterworth fenekére ragasztja őket. Aztán elküldik az orvost. Az orvos megkéri Charlie-t, hogy vegye le a nadrágját.'

Groucho néma nevetéstől ringatózott.

'A világ most olyan komoly' – mondta egy pillanat múlva. „Semmi sem múlt el Harpón. Akkoriban az emberek többet vicceltek, nem voltak olyan komolyak. Jól ismertem Fieldst. A házban ült. bokrok a háza előtt egy BB-fegyverrel, és emberekre lőnének.Ma valószínűleg letartóztatnák.

'Meghívott a házába, ott volt a barátnője. Azt hiszem, Carlotta Montinak hívták. Car-lot-ta MON-ti! Ez a fajta neve egy Fields-i lánynak. Volt egy létra, ami felvezetett. a padlásra. Túlzás nélkül ötvenezer dollár volt ott fent. Összerakva, mint egy rakpart. Ott állok és Fields ott áll, és senki nem mond semmit. Nyomasztó a csend. Végül megszólal: Ez huszonöt évet fog kitartani. ”

Groucho alaposan szemügyre vette a steak tatárját. 'Kipróbálom, és ha nem szeretem,' mondta, 'dobd el a tiédet.'

– Ismered azokat a magazinokat, mint Aranyifjú Erin azt mondta: „Sokat tanulhatnának Grouchtól. Hogyan öltözzünk, hogyan élvezzük az életet…”

'Nagyon jó steak tarter' - mondta Groucho. 'Csak olyan helyeken eszek steak tartert, ahol megbízom. Ellenkező esetben tollak kerülhetnek a seggemre.'

– Megkóstolom – mondta Erin, és kinyújtotta a villát Groucho tányérja felé.

– Miért nem kóstolja meg az övét? Groucho mondta. Felém hajolt. – Szexuális rúgást kap attól, hogy megette az ételemet. Az egyetlen rúgás, amit egyébként kap.

'A szex témája hihetetlenül bonyolult' - mondta Erin. ' Aranyifjú kinyomtatta Masters és Johnson néhány megállapítását…

– Ott nyomtatták először? Groucho mondta.

'Támogatták a kutatásuk egy részét' - mondta Erin. – Édesem, ezt már mondtam neked.

– Mesterek és Johnson, azt fogják mondani, hogy mindent rosszul csinálok. Mindent rosszul csinálok, de nem aggódom miatta – ő igen.

– Hm, ez a fehérhal finom – mondta Erin.

Látod, miért szeret engem?' mondta Groucho. 'Nem azért, amit éjjel kaphat, hanem azért, amit ebédre kaphat.' Orra alatt énekelte: ' Néha szeretlek, néha utállak... ez nagyon pontos kijelentés. Ne menj férjhez! Maradj szerelmes! A házasság megöli a szerelmet... hacsak nem akarsz öt-hat gyereket, és ha te vagy, a rendőrség elkap. Nézd meg, mi történt Mussolinivel. Micsoda baromság, fejjel lefelé halni Meg akarta nézni, hogy a lánya alsóneműt visel-e. Micsoda schlemiel.'

– De szereted McGovernt, ugye, kicsim? – kérdezte Erin.

' Warren Beatty szervez néhány dolgot,' mondta Groucho. „Azt hiszem, McGovern tetszik a legjobban. De Iowában talán nem beszélek politikáról. Talán én is. Lehet, hogy ha úgy érzem, nem fogom, ha nem. A nászútomat egy felső kikötőben töltöttem, Iowán keresztül. A feleségem fent volt velem.'

– Melyik feleség? – mondta Erin.

– Ruth – mondta Groucho.

– Groucho húsz évig volt házas Ruth-tal – mondta Erin. 'Csodálatos nő volt. Múlt héten halt meg...két hete...'

– Kedves nő volt – mondta Groucho. 'Továbbra azzá vált, amit a legtöbb nő csinál, nagy ivóvá, három feleségem volt, és mindannyian szerették. Menekülésnek használták. Amit csinál, ő fut, és bezárja a hálószoba ajtaját.'

– Nem a házadban lakom, Groucho – mondta Erin, és gondoskodott róla, hogy letudjam.

– Várj, eljutsz Párizsba – mondta Groucho.

– Várjon, amíg bemegyek a párizsi üzletekbe – mondta Erin.

– Várj, amíg benézek Párizsba – mondta Groucho.

Felállt a helyéről. „Jó dolog ez a második emelet” – mondta „Közel a férfiszobához. Akarod a menyasszonyi kamrát? – kérdezi a fickó. Nem, mindig az ablakot használom .'

Felöltőben és sapkában ment át a napsütötte szobán, és biccentett a hölgyeknek, miközben elhaladt az asztaluk mellett.

'Edentől való válása után megtörtént a műtét, nagyon komoly' - mondta Erin. 'Egy Joe Kaufman nevű orvos az UCLA-n megmentette az életét. Amikor találkoztam vele, egész nap az ágyban feküdt, és nem érdekelte, hogy felkel-e vagy sem. Most újra tele van tervekkel... és ha te.' Megemlítenek, jól tudod a nevem? Erin Fleming? Kilenc évig színésznő voltam New Yorkban, off-Broadwayn. Belefáradtam, hogy olyan helyeken játszom, ahol valaki, aki a Mannixben szerepelt Még kétszáz dollárt. Kijöttem ide, és többen is be akartak mutatni Grouchónak. Felajánlott egy állást, ami nála dolgozik. Igazából csak a titkára vagyok.'

Groucho közeledett a szoba túloldalán, és már beszélt. 'Én sajttortát ettem Párizsban, Londonban, Mexikóvárosban. Ez a világ legjobb sajttortája.'

A pincér, aki most érkezett a konyhából, áhítattal az asztalra tette a sajttortát.

– Küldd ki a szakácsot! Groucho mondta. 'Számomra! Valószínűleg lefagyott, tudod...'

'Grouch, emlékszel, hogyan találkoztál velem?' – kérdezte Erin.

'A hálószobámban, öt perce. Az egyetlen nagyszerű buli egy fiú és egy lány és egy egész sajttorta. Hol van a szakács? Csak azt bizonyítja, hogy a zsidók rossz pincérek. Látod ezt a sajttortát? Egy légy van benne! Csend! Mindenki akar egyet!'

Megvizsgálta a sajttortáját, nem találja-e a képzeletbeli legyet. „Ez olyan, mint egy interjú Milton Berle - mondta. - Huszonöt dollárt kaptam tőle Reader's Digest múlt héten valamiért, amit soha nem mondtam. Mindig elismerést kapok olyan dolgokért, amelyeket soha nem mondtam el. Ismered ezt a sort a 'Te fogadod az életedre'-ben? A srác azt mondja, hogy tizenhét gyereke van, én pedig azt mondom: Elszívok egy szivart, de időnként kiveszem a számból? Sosem mondtam ilyet.'

Erin papírszalvétába csomagolta a sajttortáját, hogy Groucho elfogyassza a vacsorája után.

'Most ő' - mondta -, folyamatosan kidobom, mindig visszajön.

– Azt mondtad, hogy nem gondoltad komolyan, bébi – mondta Erin játékosan

'Mindig kedden jön vissza. Kedden fizetésnap van. Ne aggódj, édesem. A csekkje otthon van.'

– Tudom, Grouch.

'Annyira szentimentális'

– Miért nem meséled el a történetedet Wolcottról az Algonquinben, édesem?

'Azt hiszem igen.' Nagyot harapott a sajttortából, és fekete Sankával kergette.

'Wolcott a Kerekasztalnál ült, és... ez jó ötlet, örülök, hogy eszembe juttattad. Amikor a Carnegie Hallban játszom, azt hiszem, az Algonquinben maradok.'

– De ez olyan messze van Bloomingdale-től. Miért nem maradhatsz a Carltonban?

– Nem, nem, azt hiszem, maradok az Algonquinben.

– De kicsim – mondta Erin –, ha te a Carltonban laksz, én pedig a lakásomban...

– Ki mondott valamit arról, hogy valaki a lakásában tartózkodik? Groucho azt mondta: 'Készítek neked egy szobát az Algonquinban. A fickó, aki a tulajdonosa, nagyon közeli barátja Gummoéknak. Örülni fognak, hogy ott lehetek. És az egész színházi negyed a negyvenharmadik és a negyvenedik között van. az ötödik utcában. Csodálatos ötlet. Azt hiszem, délután felhívom őket.'

– Majd később megbeszéljük – mondta Erin határozottan.

– Tudod – mondta Groucho –, New Yorkban mindig kaphatok egy széleset, tudod.

Benyúlt a kabátjába, és kijött belőle egy szivar. – Kérsz ​​egy olcsó szivart?

Nem dohányzom mondtam.

– Ne válts témát.

Csend az asztalnál. Groucho felvillant, miközben értékelő pillantást vetett a szobában.

'Talán egy ilyen hölgy... egy ilyen muff... ez egy kedves szó, muff... utálom ezt a másik szót. A muff egy kedves szó. Nem tudok megsérteni senkit. Mind azt hiszik, hogy én vagyok viccelek.'

Megint csend. Hallom, hogy naplót vezetsz mondtam végül.

– Nem vezetek naplót. Ő igen. A szivarja végét tanulmányozta.

'Igazán vagyok' - mondta Erin. 'Remélem, hogy eladom a New Yorkernek. Este egy oldalt írok, tízkor kezdem, és háromig írok, újra és újra, amíg minden szó megfelelő lesz.'

– Mocskos lesz – mondta Groucho. 'Miért nem adsz címet Ingyenes utazásom Cannes-ba és más válogatott Schweinerei-be .'

'Rendetlenség?' – mondta Erin.

– Ezt a szemeteskuka fenekén találod.

„Gondoltam, felhívom Groucho: Az élő legenda .'

'Szeretem a Benchley-t Krisztus élete és más novellák '- mondta Groucho. Befejezte a Sankáját. 'Minden nap igyekszem egy kicsit gyakorolni' - mondta. 'Szeretek sétálni. És minden nap megpróbálok egy kicsit énekelni. A torok egy izom, és ha nem használod, mint minden más izom, a pokolba kerül.'

Az ebédnek vége volt, és ahogy az ajtó felé sétáltunk, Groucho az asztaloknál ülő hölgyekkel múlatta a napszakot: 'Melyik út Beverly Hillsbe? Ön tartásdíjat kap? Mennyit kap? Nem baj, nem elég. nagyon drága vagyok.'

Aznap késő délután megcsörrent a telefon a szállodai szobámban. Erin volt, annak a személynek a nevével és telefonszámával, akivel kapcsolatba léphetek Amesben, hátha kijutok az Iowai Állami Egyetemre.

„Ma délután Warren Cowannal töltöttünk egy kis időt” – mondta. 'Rogerstől, Cowantól és Brennertől? Groucho felbérelte őket, hogy foglalkozzanak a közönségkapcsolataival, és ez a nagy dolog a Carnegie Hallban és Cannes-ban jön. Azt hiszem, lehet, hogy valami olyan lépés lenne, hogy Grouchnak adják a tiszteletbeli Oscar-díjat, mintha ők lennének. Chaplinért teszünk.'

Ez jó ötlet lenne – mondtam.

'A Marx testvérek viccesebbek voltak Chaplinnél' - mondta. 'És ráadásul nem voltak baloldaliak. És van egy olyan érzés, tudod, hogy akár meg is kaphatja, mielőtt károgni kezd, stb. Mielőtt eljöttem, soha nem kelt fel az ágyból. Ez egy célt ad neki, hogy a cél.Olyan vicces.És olyan amerikai is.De a cikkben hívj csak a titkárnőjének,oké?Ahelyett hogy ő nyolcvanegy éves és én valami fiatal csaj vagyok.Tényleg sok éles csaj megfogta. De soha nem házasodnánk össze. Csak hívj a titkárnőjének, vagy az állandó társának, vagy valami ilyesminek. Valaki mással járok, tényleg.'

II. Le Bistro, szombat este, tizenegy nappal később

Az emeleti szobát egy privát partira tartották fenn. Marshall Field, a kiadó és Bailey K. Howard, a Field Enterprises egykori elnöke az Akadémia díjátadó előtti évenkénti ünnepségüket tartották, és a menő tartásdíjas hölgyek napfényes asztalaiknál ​​sehol sem voltak.

A bulit a hawaii minták szerint tervezték, és a pincérek polinéz előételekkel a legkülönfélébb típusok szerelmesei voltak. Alfred Hitchcock és Willie Shoemaker, Helen Gurley Brown és William Friedkin , Hugh Hefner és Ann Miller és Sig Sakowicz és King Vidor és Rhonda Fleming és Mike Frankovich. A belső szobában egy négytagú csoport játszotta a 'Sweet Leilanit'.

Groucho és Erin néhány perccel kilenc előtt érkeztek, és Erin kirakta az első asztalt a belső szoba ajtajában. Több széket az asztalnak döntöttek, hogy lefoglalják őket a Warren Cowan partira, amely várhatóan rövidesen megérkezik. Warrennek sok ötlete volt, hogy mit kezdjen Groucho fiókjával – mondta Erin.

Eközben Groucho nem figyelt a székekre és Erinre sem. Enyhén nyavalyás szemmel nézett körül a szobában, és amikor felébredt Edy Williams földig érő fehér köpenyt viselt, ami...nem lehetett biztos benne...bizonyos szögekből...átlátszó.

'Akarsz táncolni?' – kérdezte halkan.

– Csak nem Groucho Marx vagy, az élő legenda? Edy levegőt vett, ujját az álla alá húzva.

– Nem az én hibám, hogy a többiek meghaltak – mondta Groucho.

Edy tovább lebegett a szobán, Groucho pedig szorosan követte a fejlődését.

– Akarod, hogy hozzak neked kaját, drágám? – kérdezte Erin.

– Nem tudom, mi van velük, bébi. Ha ez a hawaii dög, felejtsd el.

Erin elment megnézni, mi van náluk.

'Alig várom ezt az egyetemi randevút' - mondta Groucho. 'Vaudeville-ben megcsináltattuk azokat a kis városokat Iowában, Illinoisban, Közép-Nyugaton. Kisebb vaudeville-ben nőttem fel. Manapság nincs lehetőség arra, hogy közönség előtt kipróbáljam a szereplésedet. A televíziózás nem sok. Nézze meg a politikai műsorokat. Különben minden ócska, kivéve néhány műsort. A két schvartze, én nézem őket, és az 'All in the Family'. Ez az.'

Edy Williams Groucho másik oldalára sodródott, és azt suttogta: – Mi a véleményed a fogamzásgátlásról?

– Nem kaptam a nevet.

'Fogamzásgátló.'

'Ki a fene ez? Kódban vagy?'

– Fogamzásgátlás, Groucho... mi a véleménye erről?

'Mit csináljak... Jézus Krisztus! Eltörted a lábujjam!'

Erin, aki Groucho tányérját próbálta maga elé tenni, felugrott: 'Sajnálom, édesem, csak a te...'

'Rögtön a lábujjamra léptél. Legközelebb figyeld, hova lépsz.' Visszafordult Williamshez. 'Születésszabályozás? Nem kell használnom. Hiszek benne, bár utálom a gyerekeket. Zavaróak. Mindig pénzt akarnak.'

A tányérján lévő garnélarákra bökött.

– Mi a helyzet a női lib? kérdezte Edy 'Égessem el a melltartómat?'

– Megereszkednél – mondta Groucho. 'Egy idő után megereszkednél. Fel kell emelned őket. Sokan csinálják ezt, de nem eléggé. A nők szörnyen néznek ki negyven-ötven éves koruk után. Senki sem akarja lefektetni őket. Még csak nem is a tejesember. Azt hiszem, ezért nincs többé fejőjük. Az ilyen korú nőket el kell küldeni háborúzni.'

– Gyere velem a vízágyamhoz – mondta Edy, és a hüvelykujja és az ujja közé húzta Groucho jobb fülcimpáját.

– Hajlandó vagyok – mondta Groucho. – Nem tudom, hány készüléked van.

– Van itt két nagyon jó készülékem – mondta, és kinyújtotta a mellkasát.

Groucho megmozgatta a szemöldökét, és egy szivarért nyúlt, és jól érezte magát. Hangosan azt mondta: 'Mocskosul beszél, én nem. Nem bánom. Hazamehetnénk, és együtt megostorozhatnánk a püspököt.'

Edy Williams elmosolyodott. – Ez a legnagyobb szivar, amit valaha láttam – mondta.

– Ez egy kubai szivar. Egy Monte Cristo. Történetesen csempész vagyok. Meglehetősen fallikus. Remélem, felkelti az izgalomba.

Az asztal másik oldalán, John Russell Taylor, a filmkritikus a Times Londonban, két barátjával telepedett le. Mindannyian nagy tányérok voltak, és a pincér bort töltött nekik.

A hátam mögül Erin sürgető suttogó hangját hallottam: – Azok a helyek meg vannak mentve!

De ez John Russell Taylor, a Times Londonból – mondtam. És vele van...

'Ezek Warren Cowannak vannak mentve! Dühös lesz!'

Nos, nem kérheted meg őket, hogy távozzanak mondtam. Ők voltak itt először, és joguk van...

– Óóó – mondta Erin, és elhagyta a szobát, valószínűleg Warren Cowant és csapatát keresve.

Egy pincérnő lépett Grouchóhoz egy tálcával ananászszeletekkel. Ujjaival vett egyet.

– Kérsz ​​egy villát? azt mondta.

'A te helyed vagy az enyém?' Groucho mondta.

Edy Williams beköltözött, és a vállára bújt. – Hát nem csodálatos a zene? azt mondta. – Csak ne akarj a tengerparton feküdni, és…

'Ez a zene négy különböző alkalommal tartott távol Hawaiitól' - mondta Groucho. – Egy nap alatt kitalálták.

– Mit tegyen egy lány, ha túlszex? – kérdezte Edy.

– Tedd közel az ajkaidat az enyémhez – mondta Groucho, és oldalra mozdította a Monte Cristót.

– Milyen érzés gazdagnak és híresnek lenni?

'Jó. Szeretem a pénzt. Sok embert támogatok, akiknek nem kell. Gyakorlatokat végzek. Minden nap sétálok.'

Egy hang a jobb fülemben halkan és gyorsan azt mondta: 'Kik azok az emberek? Nem lesz gond, ha elköltöztetik őket. Egy perc alatt megszabadulhatunk tőlük.' Warren Cowan volt, aki a filmkritikusra nézett Times London éhes bosszújával. 'Kitisztíthatnám őket' - mondta. – Pillanatok alatt ki tudnám szabadítani őket a helyekről...

John Russell Taylor és barátai, akik tudomást szereztek a helyzetről, azzal hárították el a válságot, hogy úgyis végeztek. Elmentek, és Erin egy csapat pincért irányított, akik friss étkészlettel költöztek be. Warren Cowan és csapata leült.

'Egy sorozat Marx testvérek képsorát futtatják a BBC-n, és interjút akarnak készíteni velem' - mondta Groucho Cowannak. 'Megvolt a szemtelenségük, hogy kétezer dollárt kínáljanak nekem egy napi munkáért. Azt válaszoltam nekik, hogy már néhány éve, hogy ennyi pénzért dolgoztam. Egy éjszakára a Carnegie Hallban tízezret kapok.' Groucho visszafordult Edyhez. – Megőrültem a pénzért – mondta neki. 'Vegyél jó cipőt, inget, járhatsz jó éttermekbe, és szívhatsz nehéz, jó szivarokat.'

'Grouchót napszemüvegben fotózták az Esquire számára' - mondta Warren Cowan. 'Groucho? Megtartottad a napszemüveget, miután lefotózták, remélem?'

– A szobalánynak adta őket – mondta Erin.

– Eladtam őket a szobalánynak – mondta Groucho.

– Mi a véleménye az esküdtszéki tárgyalásokról? – mondta Edy Williams.

– Jézusom, ő hülyébb, mint gondoltam – mondta Groucho.

– Tényleg égessem el a melltartómat?

'Miért ne? Imádom a ciciket. Lábfejű ember vagyok, de szeretem a melleket. Ha ezt mondom, remélem, hogy olcsón érzem magam, mielőtt hazamegyek ma este.' – Mi van egy lány többi részével?

'Imádom a hajat, szeretem a fogakat, a derekakat.'

– Ha bajusza van?

Énekelt. Ó, adj valamit, amivel emlékeznék rád, amikor messze vagyok és elmentem. Warren Cowan egy képzeletbeli zenekart vezényelt.

– Van a közelben protézis orvos? – kérdezte Groucho

– Miféle az? – mondta Edy.

– Van egy orvosom, a legjobb urológus az USA-ban.

– Meg kellene vizsgálnia?

'Szeretné. Holnap bepróbál, kienged. Talán bolondozni akar a hollandiaiammal. Hosszú utat teszek meg, és azt akarja, hogy élvonalbeli állapotban legyek.'

Erin mindvégig oldalt ült a székében, és körülnézett a szobában. Most megkocogtatta Groucho könyökét. 'Groucho...látod azt az embert ott? Pont ott? A bársonyinggel és a pipával? Mindig is annyira szerettem volna találkozni vele. Ő Hugh Hefner, és ha mondhatnád, mindig is szerettem volna találkozni vele, aztán bemutatni...'

– Miért nem mondod, hogy találkozni akarsz vele, és bemutatsz? Groucho mondta. Felém hajolt, és azt kérdezte: 'Együtt vagy azzal a lánnyal?

Nem, mondtam, nem.

Groucho felhúzta a szivarját. 'Ha egyedül lennék ma este,' mondta Edynek, 'megtámadnálak. De nem vagyok egyedül.' Megevett egy garnélarákot.

'Ez a lány itt hátul' - mondta Erinre mutatva -, szeret engem, és nem hibáztatom őt. Szellemes vagyok, bájos vagyok... egy gyönyörű otthonban élek, tele olajfestményekkel. - drágák. Sok pénzem van. Van egy darab a jó képekből. 'Szobaszervíz', 'Egy éjszaka az Operában', 'Egy nap a versenyeken', ' Kacsaleves ’… most többet játszanak, mint akkor. Mi vagyunk a legnagyobbak a filmiparban. És jó életet élek. A jó estéről úgy gondolom, hogy otthon leszek, egyedül, jó politikai érveket hallgatok a televízióban, olvasok... Felveszem a pizsamát, megtöltöm egy pipát nagyon jó dohánnyal, és zsolozsmázok, miközben csúszik a világ. '

Groucho megforgatta Havannáját az ujjai között. „Csak addig akarok élni, amíg megvan az eszem” – mondta. 'Amikor ez megtörténik, felmondtam. Chaplin egy napon azt mondta nekem: Bárcsak úgy beszélhetnék a képernyőn, ahogy te . Mondtam neki, mitől aggódsz? Ötven milliót kaptál .

'Díjat adnak neki az Oscar-gálán, és megérdemli. Én kapok egyet Cannes-ban, és meg is érdemlem. Én is olyan jó komikus vagyok, mint Chaplin. Jobban, mert tudok beszélni, ő pedig tud. A hang tönkretette. Csinált pár beszélő képet, és azok klinkerek voltak.'

A szivarjára nézett, és körülnézett a szobában. Az órájára nézett, és azt mondta, ideje indulni.

„Tényleg meg kellene tanulnod élvezni egy jó szivart,' mondta. „Amikor Maugham kilencvenegy éves volt, még napi ötven-hatvan cigarettát szívott el. Az orvosok figyelmeztették, hogy hagyja abba. Abbahagyom, ő mondta, amikor adsz valamit a helyettesítéshez. Nem könnyű homonak lenni. Wolcott majdnem homo volt. Megvádolták ezzel, de soha nem érte el az osztályzatot. Nagyon közeli barátja volt Harponak, és soha nem jutott tovább a Harpóba. Nekem sem passzolt soha.'

Groucho és Erin felállt, Groucho pedig megpuszilta Edy Williams arcát. Erin odavezette Grouchót a Hefner asztalhoz, ahol Groucho komolyan megrázta Hefner kezét. Aztán miközben Erin Hefnerrel beszélt, Groucho elengedte a kezét, és lehajolt, hogy megcsókolja Barbi Bentonnak, Hefner barátnőjének a kezét. Mondott valamit, mire a lány elmosolyodott.

A pénztárban hagyta, hogy a lány felsegítse a kabátját. 'Nagyon széles vagy,' mondta. 'Remélem, valamikor tiéd lesz ez a hely.'

Megállt a lépcsőn, Erin néhány lépéssel alatta, majd visszasétált a lépcsőfordulóra.

'Tudod' - mondta -, Iowába megyek. A diákok megtisztelnek ott. Aztán megjelenek a Carnegie Hallban, elfogyott. Aztán elhajózom Franciaországba, hogy megtiszteljenek a francia kormány.'

Ezt hagyta a levegőben lógni.

'Mindent feladnék egy erekcióért' - mondta.

Megint szünetet tartott.

'A szex nem olyan fontos, tudod. Ez egy nagyon múló dolog. Ez egy múló öröm, megfoghatatlan és átmeneti. A szex nagyon túlértékelt.'

És mégis elcserélné azokat a díjakat egy erekcióért?

– Jövőre átadhatják nekem a díjakat.

A szerzői jog Roger Ebert Eredetileg az Esquire magazinban jelent meg