Az 'Ernest és Celestine' a leghangulatosabb film valószínűleg egész évben látni. Minden keretet eláraszt a kandalló melege hogy legalábbis számomra azonnali varázslatot varázsoltak, ami nem hagyott nyugodni. Az A francia gyártású animációs film a gyerekekhez ferde, és ellentétben a mai animációs filmekkel hollywoodi termék, nem foglalkozik öntudatosan a fellebbezéssel felnőtteknek: ez az egyszerű történet egy valószínűtlen barátságról egér és a medvének egy vicces állatvilágban nincsenek popkultúrás viccek vagy kacsintás irónia. De ez a film általános integritása, amelyet Stéphane rendezett Aubier, Vincent Patar , és Benjamin Rattar, belga gyerekkönyvek adaptációjával Gabrielle Vincent, ez kulcsfontosságú a varázsához minden korosztály számára.

A film egyfajta egérárvaházban kezdődik, akinek A felügyelő nem a nagy gonosz farkasokról, hanem a nagy gonoszokról szóló mesékkel próbálja megijeszteni vádjait medvék. Nem sokkal ezután az egérfogorvos képzésben Celestine elviseli a fogvadászattal történt szerencsétlenség, ami miatt egy éjszakára az utcára kerül. Ő az a rosszkedvű, éhes, az otthontól távol élő és a szokatlan medve Ernest fedezte fel, aki úgy gondolja, hogy az egérből finom falat lesz. Lebeszéli, megmutatja hogyan lehet betörni egy közeli édességbolt raktárába, és így a kaland kezdődik, és egy barátság, amelyet hamarosan mindkettőjük hatóságai rosszallnak medve és egér társadalom, megszületik.

A rajz és az animációs stílus nagy szerepet játszik abban, hogy mi legyen olyan különleges a film. A karakterek kézzel rajzoltnak tűnnek, és nem túlságosan bonyolult; a beállítások aprólékosan megtervezettek, de néha minimálisan renderelt. A színek gyengédek, de gazdagok, mint az igazán jól összehangolt akvarellek. A kevesebb-több érzékenység kissé megtévesztő, mert a cselekvés sorozatok – és van belőlük jónéhány, a társadalom rosszallása miatt A címszereplők egy vagy három üldözéshez vezet – gyönyörűen animált. Nem olyan bonyolult, mint a korai Miyazakiban, de meggyőzik.

És végig olyan gyengéd a légkör, még akkor is, ha a dyspeptikus medve a legmogorvabb oldalait mutatja be, hogy a világ 'Ernest és Celestine' ideálisnak tűnik. Ami a filmhez kapcsolódik végső üzenet, amely jó gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, üzenet arról, hogyan felszínes különbségeink nem lehetnek akadályok a barátságban. A rekordot, megnéztem ennek a filmnek a francia nyelvű változatát, amelyen szerepel Lambert Wilson és Pauline Brunner a címszerepekben; az angol nyelv változat Ernestet adja Forrest Whitakernek, Celestine-t pedig Mackenzie Foy (Renesmee a 'The Twilight Saga: Breaking Dawn'-ban) és nekem minden okuk van hinni nekik, valamint Lauren Bacall (aki a hangját is kölcsönözte tehetségek egy Miyazaki-filmhez, ha jól emlékszem) durva munkát végeznek.